először elkezdett nagyon sötét lenni a könyvtárban, de tényleg nagyon. és aztán meg esni kezdett az eső, mialatt én enyát hallgattam egyedül az ablak mellett. nem azt mondom, hogy most már egyáltalán nincs fölösleges súly a mellkasomban - de ez most tényleg úgy volt, ahogy egy történetben lennie kell: nyomás és sötétség, aztán zuhogó eső. egy kisméretű katarzis, az a fajta, amit ki lehet sajátítani:

itt kezdődik az én területem a világban. ezzel a könyvtári ablakkal határos alexandrov anna saját narratívája.